Bereczki Zoltán nekem alig egy hónappal ezelőtt csak egy egyszerű név volt. Egy férfi, akit az újságokból, röplapokból ismertem csupán. Egy férfi, aki nem jelentett nekem többet egy névnél. Azonban ezzel párhuzamosan, véletlenül hozzám került a Rómeó és Júlia cd, amin első hallásra egy erős, jellemes, humoros férfihang egyből a szívembe – és a fülembe – költözött. Naponta hallgattam a lemezt, s már minden hang szinte bennem élt. Főleg egyetlen hang ( ma már tudom, hogy Zolié) valahogy belül is megérintett. Nem kapcsolódott hozzá test, alak, arc, csupán a zene volt amit imádtam. Naponta többször is meghallgattam, s erőt adott ez a markáns, és annyira belülről jövő érzelem. Valószínű, hogy a szüleimnek is feltűnhetett, hogy csupán egy cd-t hallgatok újra és újra, így meglepetésként egy nap otthon várt a DVD formátum is. Kezdetben nem tudtam mit vagy kit keressek, hogy megtaláljam ezt a számomra már annyira ismert hangot. Már kezdtem elbizonytalanodni, mikor színre lépett Bereczki Zoli. Én persze egyből tudtam hogy Ő az én „emberem” J az első szóból amit kimondott, tudtam hogy csak ő lehet az imádott hang tulajdonosa. Véleményem szerint nem lehet nagyobb érdem egy színésznek, mint hogy alak és test nélkül, csupán hangokkal meg tud érinteni másokat. Legnagyobb vágyam azóta, hogy élőben is élvezhessem az általam oly nagyra becsült musical énekes játékát, és hangját.